Demetrovics Zsolt

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának dékánja.

Pszichológus, addiktológus, kulturális antropológus, egyetemi tanár, az MTA doktora. Témavezető és törzstag az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolában. Kutatási területei közé tartozik az addiktológia, a szenvedélybetegségek epidemiológiája, az addiktív betegségek személyiségpszichológiai és családdinamikai jellemzői. Csaknem tíz éve foglalkozik a viselkedési addikciókkal, mint a játékszenvedély, online játék függőség, internetfüggőség, testedzésfüggőség terén végez kutatásokat.

Tíz emberből négy használ vezetés közben okostelefont, az Aegon és az ORFK kutatásai szerint, annak ellenére, hogy tíz emberből kilenc pontosan tisztában van ennek a veszélyeivel. Függőségről beszélünk? Erről kérdeztük Demetrovics Zsoltot, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának dékánját.

A függőség klinikai értelemben teljesen más, mint amiről köznapi értelemben beszélünk. Amit a mindennapi beszélgetéseink során függőségként emlegetünk, az esetek döntő többségében inkább csak erős kötődés, megszokás, ártalmak nélkül. A függőség akkor betegség, ha a személy kontrollt veszít a viselkedés fölött és emiatt különböző ártalmak érik őt, nem tudja ellátni a feladatait, sérülnek a kapcsolatai, egzisztenciája, testi éslelki egészsége.

A telefonunk, s így minden, ami azon keresztül jut el hozzánk alapvető része az életünknek. A telefonon keresztül kommunikálunk, dolgozunk, szórakozunk; az egyik fő eszközünk a világhoz való kapcsolódásban. A felgyorsuló világban pedig minden percet kihasználnánk valamilyen tevékenységre, és sokan nehezen látják be, hogy a vezetés mellett valójában nem marad kapacitása a sofőrnek ezekre az alkalmazásokra. Az ember életében, napjainkban a fejlett világban a közösségi hálózatok részben felváltották a közösségi együttlét hagyományos formáit. A társas interakcióink jelentős része elektronikus csatornákon keresztül zajlik, ami azt is jelenti, hogy a társas szükségleteink, amelyek nagyon alapvető emberi szükségletek, ma jelentős részben az online felületeken keresztül elégülnek ki. Ez egy nagyon erős motiváció. Nagyon erős kötődés, de a fentiekkel összefüggésben semmiképpen sem betegség, éppen ellenkezőleg egy alapvető szükséglet kielégítése.

A tiltást mindig fontos indokolni, már a kisgyerek is nehezen tesz magáévá egy szabályt, ha nem érti az okát. De ennél is fontosabb, hogy társadalmi normává váljon, hogy vezetés közben nem pötyögünk az okostelefonba, mert azzal veszélyeztetjük magunkat, az utasainkat, s mindenkit a közlekedésben. Ha ezt kölcsönösen elvárnánk egymástól, az hatékony visszatartó erő. Ennek az elsőegítése persze sok módon lehetséges. Kommunikációs kampány, felvilágosítás, beszélgetések.

Tudta-e,
hogy...

Magyarázzunk humorral! Legyen norma, hogy nem telefonozunk!
A tiltást mindig fontos indokolni, már a kisgyerek is nehezen tesz magáévá egy szabályt, ha nem érti az okát.

KÖSZÖNJÜK!